Vélemény és idézetek

Az idén nem volt időm olvasni, már hiányzott a sorozat, hát elkezdtem. Szombaton a 3. kötettel. Most fejeztem be az 5.et. Ha holnap kiolvasnám a hatot, akkor egy hét alatt lemenne a 4 kötet :) Na de most jöjjön pár részlet, majd egy kis vélemény:

"- A barátok nem azért vannak, hogy szépítsék a dolgokat és felvidítsanak? - kérdeztem sértődötten, jelezve, hogy egyáltalán nem tetszik, amit hallok.
- Nem. A barátok azért vannak, hogy észhez térítsenek, ha hibázni készülsz - tárta szét a karját, majd folytatta az olvasást."


Szent Johanna Gimi 1


"- Megyek, megcsinálom a házim - intettem anyunak.
- Tudom, hogy most mérges vagy és úgy érzed, senki nem ért meg! - közölte anyu. - És azt is megértem, hogy legszívesebben üvöltve kirohannál a világból, de hidd el, a saját érdekedben kell kijavítanod akkor is, ha most annyira dühös vagy, hogy úgy érzed, csukott ajtók mögött, a szobádban kell kitombolnod magad - bólogatott anyu megértően.
- Nem, semmi ilyesmit nem érzek. Csak francia kultúrában sok házim van - válaszoltam értetlenül.
- Ó, akkor jó - könnyebbült meg anyu. - Azt hittem, felgyülemlett düh van benned, ami kitörni készül.
- Nem, nincs - mosolyodtam el. Furák azok a kamaszkezelő könyvek."


"-A jövő heti irodalmi hét kapcsán... - kezdte, de miután rájött, hogy képtelen túlüvölteni a tévét, Robira förmedt. - Haraszti, nem zavar, hogy itt vagyok? - kérdezte.
- Nem, tanár úr, csak nyugodtan - bólogatott Robi. Kardos elképedt arccal nézett rá, mire Robi zavartan elnevette magát. - Á, úgy érti a tanár úr, hogy hangos. Elnézést, máris lehalkítom - magyarázta."


"Zabhegyező...Mit is mondhatnék? Hogy új kedvenc könyvem van? Nem, ez annál több. Szó szerint rajongva olvastam ki, rekordidő alatt, faltam az oldalakat, és dühös voltam magamra a végén, amiért ennyire gyorsan végeztem vele. Azóta irigylek minden embert, aki az olvasása előtt áll!"


Hát én így vagyok a Szent Johannával, de komolyan :) Sőőőt, ez már szerelem *.*

Szent Johanna Gimi 2

"Mikor mindenki elcsendesett, végre elkezdhettünk dolgozni. Így is veszítettünk öt percet az órából, úgyhogy gyorsan nekikezdtem. A gerinctelen állatokat hasonlítottam össze a puhatestűek családjával, amikor Cortez hátulról megrúgta a székem lábát.
- Mi az? - fordultam hátra.
- Kicsit jobbra - suttogta. Lenéztem a padjára, láttam, hogy írt pár sort, de az ölében lévő könyvből nem tudott másolni, mert Baranyai rálátott.
Óvatosan jobbra dőltem, de még így sem volt jó. Ezért a székemmel együtt, apró mozdulatokkal jobbra kezdtem húzódni. Legalább tíz centire jutottam, de akkor rájöttem, hogy a padom lemaradt, így óvatosan megragadtam és húzni kezdtem. Iszonyatosan nyikorgó hangot adott ki, amitől mindenki felém fordult.
- Elnézést - szóltam halkan. Baranyai unottan bólintott, visszavette olvasószemüvegét, és tovább jegyzetelt a tanári zsebkönyvében.
- Jó már? - kérdeztem szinte némán.
- Még egy kicsit - jött a válasz.
Óriási, gondoltam. Ezután azzal voltam elfoglalva, hogy néha arrébb szenvedtem magam székkel és asztallal együtt, néha pedig írtam a válaszokat. Óra vége felé Jacques már nem előttem üt, én meg szinte Virág mellé érkeztem. Furán nézett rám, én meg csak megvontam a vállam.
- Rendben, lassan adjátok le - nézett fel Baranyai hirtelen.
Ekkor mindenki befejezte a puskázást, összecsukódtak a füzetek a pad alatt (Zsoltié le is esett), elsötétültek a telefonkijelzők, és komoly dörzsölgetések árán elkenődtek a karra írt válaszok.
- Renáta, megtudhatnám, mit keresel ott? - ráncolta össze a szemöldökét a tanárnő. Az osztályban mindenki felém nézett, néhányan pedig jót röhögtek rajtam.
- Ez a padom - hebegtem, és igyekeztem nyugodt maradni.
- Igen azt tudom, de mit keres Virág mellett?
- Én... - kezdtem, de hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondjak. Mit lehet arra mondani, ha tézé alatt a padoddal és a székeddel együtt addig ugrálsz, míg el nem érsz egy másik helyre? Mert azon túl, hogy igen jó tornagyakorlat és Korponay simán adna rá egy kisötöst, ezt úgy hívják, hogy csalás! Jaj nekem.
- Renáta, komolyan mondom, nem hiszem el! - támaszkodott Baranyai a tanári asztalra, és ezzel a fenyegető mozdulattal emelkedett fel.
- Tanárnő - lóbálta meg a kezét Cortez,
- Tessék? - szólította fel idegesen.
- Miattam van - közölte lazán. Baranyai csípőre tette a kezét, ez volt a másik fenyegető póz.
- Hogy érted?
- Egész órán rugdostam Reni székét... - kezdte, mire hátrafordultam, és megráztam a fejem jelezve, hogy hagyja abba,
- Miért tennél ilyet? - kérdezte a tanárnő.
- Mert ilyen elcsépelt humorom van - felelte Cortez, én meg akaratlanul is elmosolyodtam.
- Nos, ez valóban nem vicces. Te pedig - fordult felém - legközelebb szólj, ha zavarnak, majd én elintézem. Mielőtt a büféig levarázsolod magad asztallal és székkel együtt - közölte. Alig tudtam visszatartani a nevetésem, úgy bólintottam.
...
- Te, Ren - szólt Ricsi, és fél vállán megrántotta a táskáját. - Igazán szórakoztató volt a műsorod.
- Milyen műsor? - csodálkoztam, de aztán rájöttem, hogy a mögöttem ülőknek biztosan nagyon vicces lehetett végignézni, hogy mit bénázok össze. No comment."


"- Szeretnék egy gitárt! - böktem ki, és éreztem, ez a megoldás. Kinga az orrnyergét dörzsölgette.
- Ez a legpocsékabb ötlet, amit valaha hallottam. Renáta, te annyira vagy muzikális, mint egy szék! Verd ki a fejedből ezt az őrültséget!


Szent Johanna Gimi 3

"...a folyosón elindult felénk Dorián. Egyenesen felénk. Virág azonnal lehajtotta a fejét, és a bakancsát tanulmányozta.
- Ne engedd, hogy rakjon az ajtómra - motyogta alig hallhatóan, én pedig ösztönösen megszorítottam a kezét, és felszegett állal vártam, hogy Dorián odaérjen hozzánk. Kinga csípőre tett kézzel állt és összehúzott szemmel figyelte az eseményeket. Hát persze, hogy nem marad ki semmiből.
- Odaengednétek? - kérdezte Dorián tőlem és Kingától. Pont Virág szekrényajtaját takartuk.
- Ööö, figyelj csak - kezdtem zavartan.
- Húzzál el innen, amíg szépen mondom! - vette át a szót Kinga, és még én is megrémültem tőle. Te jó ég! Kinga totál pszichopata.
- Szeretnék ragasztani egy post-it lapot Virág szekrényére. Ugye nem bánod? - fordult Virág felé, és próbálta elkapni a tekintetét, ő azonban csak lefelé nézett, egyáltalán nem reagált.
- Dorián, szerintem ez nem jó ötlet. Kérlek, most menj el - mondtam halkan, mert nem akartam durva lenni. Bezzeg Kinga!
- Mondd, alapozó ment a füledbe? Tűnés innen! Senki nem kíváncsi rád! Na, indíts! - tapsolt kettőt, mire a folyosón sétáló diákok felénk néztek. Dorián habozott pár pillanatig, aztán, látva, hogy Kinga nem viccel, megfordult, és elindult vissza, a lépcső felé.
- Köszi - suttogta Virág zavartan, én pedig megsimítottam a vállát.
- Elment - mondtam. Kinga idegesen nézett hol ránk, hol pedig Dorián után.
- Idióta. Mit nem lehet ezen érteni? Nem kér, nem kér. Ennyi. Virág legközelebb válassz nálad okosabb fiút, ne ugyanolyat... - rázta a fejét. Attól függetlenül, hogy Kinga minden egyes megnyilvánulása bántó, néha igazán jól jön a segítsége. Ha azt segítségnek lehet nevezni, hogy szörnyen ijesztő tud lenni."


"Ültem, hallgattam, ahogyan egyre értelmetlenebb és oda nem illőbb dolgokat hoznak fel, csak hogy komolyabbnak tűnjön a vita, és rájöttem, felnőttnek lenni annyit jelent, hogy visszamenőleg akár hat évre is egymás fejéhez vághatunk dolgokat."


"Az emós fiú egy pillanatig szórakozott: arra indult, amerre mi, aztán amikor irányt változtattunk, ő is, így lehetetlen volt kikerülni.
- Bocs, de szeretnénk menni - szóltam rá kissé idegesen, és megragadva Virág karját, újra jobbra húztam. Dorián ellépett, úgyhogy megint az utunkban állt. Virág folyamatosan a földet bámulta, fel sem mert nézni, én meg totál tanácstalan voltam, nem tudtam, hogy miért szórakoztatja Doriánt, ha feltart minket. Szerencsére jött a felmentő sereg.
- Menj már arrébb, mamlasz - kiáltott rá Kinga, és meglökte Doriánt, aki a korlátnak esett. - Na - fújtatott Kinga idegesen, mi meg kihasználva a lehetőséget azonnal utánasiettünk.
 Hű, köszi - motyogta Virág, és megtörölte a szemüvegét a pulcsija aljába.
- Nem miattatok csináltam. Szerettem volna haladni - felelte Kinga kíméletlen őszinteséggel."


" - Oké, ennyi elég is - állt fel, és már indult is kifelé, amikor utánaszóltam. Mintha csak szívességet tenne, olyan fejjel jött vissza, és türelmetlenül nézett rám.
- Milyen lett a hajam? - kérdeztem félve, és tudom, tökre gyerekes, hogy így rákérdeztem, de tényleg számít a véleménye. Lenyelte, amit kapásból mondani akart, és alig láthatóan elmosolyodott.
- Jó. Tényleg - felelte.
- Kösz.
- Lassan úgy nézel ki, mint egy ember. - tette hozzá. Miért? Miért kell mindig elrontania egy plusz beszólással? Néha már olyan, mintha normális lenne. De csak mintha..."


Szent Johanna Gimi 4

"Fizikán Gondos lángvörös haja bukkant fel a teremben, és a tanárnő azonnal leszögezte, hogy egyáltalán nem érdekli, milyen nyarunk volt (kedves tanárnő, szeretjük), aztán fellapozta a naplót.
- Látom, van egy új diák. Matsuda Okitsugu. Melyik az? Hm? - nyújtogatta a nyakát, miközben a szájában lévő cukorka hol az arca bal oldalán, hol pedig a jobbon türemkedett ki.
- Én vagyok! - nyújtotta fel a kezét Zsolti, ami egyébként jó poén volt. Gondos összehúzott szemmel méregette.
- Valóban?
- Nem - felelte Zsolti, mi pedig visszafojtott röhögéssel figyeltük a jelenetet.
- Akkor ne szórakozz, fiam! Na, álljon fel az új tanuló!
Több szempontból sem értettem Gondos tanárnőt. Először is, két csodálatosan meghitt és szép és után sem ismer fel minket. Másodszor pedig, tizenegy főből nem olyan nehéz kiszúrni az egyetlen ázsiai származású diákot, na de mindegy. Macu felállt és bemutatkozott, aztán Gondos feleltetni akarta, de Zsákkal, Gáborral és Kingával együtt szóltunk, hogy még nincs anyag, amit számon kérhetne. Gondos azzal ültette le Macut, hogy akkor majd legközelebb. Szegény fiú, szerintem azt hiszi, hogy a Szent Johannában mindenki őrült. Nos ez csak részben igaz."


"A tanárnő felírt pár dolgot a táblára, aztán belekezdett az anyagba. Alig tizenöt perc elteltével Andris felállt, és pakolni kezdett.
- Bernáth, mit művelsz? - kérdezte Gondos, összehúzva vörös szemöldökét.
- Tanárnő, mindjárt csengetnek - mutatott fel a faliórára. Gondos pár pillanatig nézte, miközben én a karórámra pillantottam. Még volt vagy félóra a fizikából...
- Valóban. Elszaladt az idő. Nos. Akkor házi feladat... - kezdett gyorsan diktálni. Az egész osztály visszafojtott röhögéssel firkált. Gondos becsukta a naplót, és kissé bizonytalanul visszament a hátsó ajtón át a szobájába.
Ahogy becsukódott a terem ajtaja, mindenkiből kitört a röhögés, Andris és Robi pedig büszkén meghajolt. A két rocker egész nap azon fáradozott, hogy leszedjék az órát, és átállítsák.
...
- A másik dolog - kezdte dühösen [ofő], mire mindenki visszatartotta a röhögést. - Tudtok valamit a kémialabor falán lévő óráról? - nézett végig rajtunk.
- Csak, hogy megbízhatatlan - felelte Andris. Ennyi kellett, mindenkiből kiszakadt a nevetés.
- Gyerekek, ez nem vicces. Gondos tanárnő teljesen összezavarodott. A folyosón sétálgatva rájött, hogy még tart a tanóra. Ezek után titeket keresett."


"- Örülök - néztem magam elé, és felhúztam törökülésbe a lábam. - Gomba, te szerettél már valakit annyira, hogy fájt, és minden elkövettél azért, hogy észrevegyen? Nevetségessé tetted magad, könyörögtél, hogy bocsásson meg, és időnként annyira szánalmasan viselkedtél, hogy az elképesztő? Tudod, miről beszélek? - kérdeztem az őszinteségi rohamom végén, aminek pechemre pont Gomba lett a tanúja. Nagyon erősen próbálta átérezni a szavaimat, végül megcsóválta a fejét.
- Nem. De, hallod, a múltkor benyomtunk, és végighánytam az éjszakát. Rohadtul fájt a torkom - magyarázta.
- Igazad van - hajoltam előre, hogy megveregessem a karját. - Ez tényleg ugyanolyan.
Gombával biztosan remek barátok leszünk. "


Szent Johanna Gimi 5


"- Tanárnő! - jelentkezett Robi.
- Tessék, Haraszti! - szólította fel Gondos, és a közel ülők szemügyre vehették, ahogy a tanár jobb oldalról áttolja a baloldalra a szájában lévő... cukrot? Molekulát? Részecskét? Valamit.
- Mi az ott? - kérdezte Robi.
- Hol?- fordult hátra Gondos.
- Ott - mutatott a tábla felé.
- De hol?
- Ooott! - ismételte Andris.
- Nem látom. Hol?
- Hát ott - csapott az asztalra Dave is.
- Miről beszéltek? Mi van, hol? - fordult meg teljesen Gondos.
- Nem igaz, hogy nem látja a tanárnő! Hát ott! - ciccegett Andris. Én visszafojtott mosollyal figyeltem a jelenetet, az első padban ülő Cortez a tenyerébe temette az arcát, Virág pedig kissé feltámaszokodott, mert "ő sem látta".
- Nem értem. Mit kéne látnom? - förmedt ránk idegesen Gondos.
- Tanárnő. Az, ott. Az mi? - kérdezte Macu.
- HOL??? - ordította el magát Gondos.
- Jó, hagyjuk - legyintett Robi.
Gondos csípőre tett kézzel megint a tábla felé fordult, és ellenőrizte. Semmi nem volt rajta. Jacques mosolyogva hátrafordult felém, igazán élvezte a műsort.
- Bernáth, gyere ki, és mutasd meg. Én komolyan nem látom!
- Á, mindegy. Nem fontos. - legyintett Andris. Erre mindenki felröhögött, Gondos pedig a fejét rázva közölte, hogy az egész társaságot megbuktatja év végén."


"A történethez hozzátartozik, hogy a fiúk nem igazán ismerik a "hisztinyelvet". Pedig annyira egyszerű. Mindig pont az ellenkezőjét kell csinálni, mint amit mondunk. Ha azt kérem, ne hívjon, elvárom, hogy hívjon. Ha azt mondom, haza akarok menni, egyébként nem akarok. Ha azt mondom, semmi bajom, egyértelmű, hogy nagyon is van baj. De ezt nem mindenki tudja.Így hiába ültem a babzsák fotelemben, a mobilomat szorongatva, nem szólalt meg."

"Duplamatek előtt azonban bejött a termünkbe [Máday], mire mindannyian kissé megijedtünk, mert azt hittük, kiderült, közünk van ahhoz, hogy Gondos tanárnő tegnap egy órával előbb elment a suliból. Ugyanis tegnap hatodik óra után a büfénél álltunk sorban, amikor Dave és Zsolti észrevették a kémiatanárnőt, és odaköszöntek, hogy "viszontlátásra, tanárnő!". Gondos összeráncolt szemöldökkel meredt rájuk, és megkérdezte, mennyi az idő. Ugyanennyi energiába telt volna megmondani az igazat, de helyette Macu vigyorogva rávágta, hogy "fél három" (???), mire a tanárnő motyogott valami olyasmit, hogy "elszaladt az idő", és kiment a suliból. Karcsiék osztálya pedig hiába várta egész órán át."

"Kicsit késésben voltunk, úgyhogy besiettünk a portán, betettük a kabátokat a suliboxba, átrohantunk az udvaron, egyenesen a tesiterembe. Én szaladás közben felvettem a szárnyaimat, így a tesiterem ajtajában álló két stúdiós elé már komplett jelmezben érkeztem.
- Cortez oké - szólt az egyikük, mert az ő jelmezét azonnal felismerték. Engem azonban feltartottak.
- Pillangó, te ki lennél?
- Nem pillangó! - kértem ki magamnak. - Egyébként pedig Júlia.
- Júlia? A könyvtárosnő?
- Nem! Shakespeare Júliája! Rómeó és Júlia! Ah! - sóhajtottam idegesen. - Tök mindegy, fotós vagyok, engedjetek be - adtam fel a próbálkozást.
- Mérnem' ezt mondod, Juli?
- Reni vagyok! Júliának csak beöltöztem - hadartam. A két stúdiós összenézett, és betessékelt a terembe."


"Tizenegyedik végére döbbentem rá, hogy a régóta keresgélt "legjobb barát" tulajdonképpen végig ott volt az orrom előtt, csak amíg én egy emberben kerestem azt, amit számomra a barátság fogalma jelentene, nem vettem észre, hogy ez nem egy konkrét ideál, ami egyvalakiben megvan, és akkor az a nagybetűs Legjobb Barát. Hanem inkább egy puzzle, a darabjai szanaszét vannak, és ha együtt látja őket az ember, akkor értelmet nyer az egész. Valami ilyesmit jelenthet a barátság. És ahogy a többieket néztem, rájöttem, nekem ők azok. Ők, hatan."


Szent Johanna Gimi 6


Nos...Akkor vélemény úgy konklúzív.(totálisan nem illik ide ez a szó, meg talán nem is létezik, de valahogy olyan entelektüell :D) Szóval... kedvenc szereplőm egyértelműen Gondos. Hát imádom, egyszerűen elképesztő :D Egyszerűen szakadok rajta. Meg Kinga. Őt is imádom a kirohanásaival meg parancsolgatásával és kíméletlen őszinteségével. Tényleg nagyon sokat segített Reninek. Egy őrült :)
Arnold..várom, hogy milyen szerepe lesz még. A szülinapi dolog tényleg kicsit igazságtalan volt (azt hiszem, még párszor átrágom magam rajta), valóban eléggé eltávolodtak Renivel ezalatt az egy év alatt. Kíváncsi vagyok. Ricsi imádatát egyszerűen nem értem. Mármint, hogy a lányok miért vannak beleesve. Tényleg ultrajófej, meg biztos helyes, és jó barátja Reninek meg minden. Annyira az ő karakterét nem ismerjük meg szerintem. Meg kedves. Jó, én is szeretem :) Mióta megláttam ezt a srácot, valahogy így képzelem. Most mondjátok meg, nem szuperszexi? De a 4. végén ott az évzáróbulin nem teljesen volt igaza. Mi az, hogy Reni nem szólt Cortezhez hetekig? Ő nem csinálta ugyanezt? Ha Cortez akar valamit, majd ő beszél. Uhh... Cortez... Cortez egyszerűen nem. 5 rossz félévet nem feledtet 1 boldog. Én még haragszom rá. A 6. kötetben ugye boldogság meg minden, húú Cortez így meg úgy...Nem. Olyan bunkó volt korábban Renivel, hogy nem tudom ezt elfelejteni. Ja, hogy szerelmes volt belé? Akkor miért viselkedett úgy? Oké, hogy zavarta Arnold és féltékeny volt rá, de erről nem Reni tehet. És akkor a Ketten-ben beállította magát, mint áldozat. Jaajjj szegény Cortez, mit ki kellett állnia Arnold miatt brühühü. Barom. Virágot meg már korábban írtam. Nem létezik, hogy valaki ennyire sötét legyen 17 éves korára. És mégis hogy engedhetik, hogy 11.-ben, ami már beleszámít a felvételibe, éppenhogy átcsússzon mindenből? Ricsi és Virág kapcsolatát nem is értem. Mi célja a regény szempontjából? Annyira nem hasonlítanak, komolyan ez nálam egy sötét folt. És Kinga és Zsolti? Azt tudtuk, hogy Kinga szereti, és akkor veszekednek meg minden, és rávágja, hogy akkor járjunk és ennyi? Zsoltiról nem tudunk semmit. A 4. részben még azt mondta, utálja. Most akkor mivan? Ez kicsit olyan, járni akar, hát legyen-dolognak tűnik. Kíváncsi vagyok, kik szakítanak. Az is fura, hogy van egy 12 fős osztály, ebből 3 lány, és mindenki megtalálja a szerelmét az osztályon belül? Ilyen létezik? De nem akarom a regényt kritizálni, mert tényleg imádom és húú *.* meg minden. Mint már írtam korábban, ez már szerelem :) (-beállítottad fészbúkon, hogy kapcsolatban? és hogy bonyolult? xD) Nekem a SzJG az, ami Reninek a Zabhegyező. Csak mégjobban :) 
Reni szülei pedig...a gyerek minden tárgyból ötös, tanul, mint állat, és rajzból egyeseket és ketteseket kap, és szidják rendesen? Azért nem hinném, hogy van ilyen szülő. Oké, hogy nem akarják, hogy megbukjon, de ilyen fejmosásokat meg büntetéseket egy tárgy miatt, amire még csak tanulni sem lehet.. Meg amikor az 5. részben összevesztek a szüleik, és a nagymamájához mentek az anyjával, ott egy kicsit furcsa volt, hogy másnap mindent megbeszéltek és rögtön szent a béke. Ha már annyira összevesznek, hogy el kell cuccolni, nem hinném, hogy ilyen könnyen megy a kibékülés, és többször szóba sem kerül. Ja és Dave annyira aranyos:) Őt nagyon szeretem. Hát akkor ennyit erről, most pedig várjuk a 7-et :)


u.i.: 11 nap alatt sikerült az egész sorozatot kiolvasnom. igazából 10 nap alatt jó lett volna, mert az olyan kerek meg minden, de hétfőn nem volt időm olvasni...
Ja, és ha valakinek kölcsönadok egy könyvet, alap hogy elvárom, hogy vigyázzon rá. Értem én, hogy van egy kisgyerek, aki még nem tanulta meg ezeket a dolgokat, de akkor tegyék oda, ahonnan nem veszi el. Ha én kapok egy könyvet jófejségből, akkor még jobban vigyázok rá, mint a sajátomra. A Remény is el volt tépve egy helyen! Hihetetlen. Utána olvastam ugye a Kettent, és nem találok szavakat. 3 helyen van eltépve (!!!), 2 helyen úgy kellett celluxszal megragasztani, meg több oldalt is leettek, az első oldal, ami DEDIKÁLVA van, úgy néz ki, mintha a kutya szájából tépték volna ki. Lehet, hogy nekik csak egy könyv, de nekem többet jelent. Csak azért felmentem Pestre (koránkelés, meg az utazás költségei..), hogy előbb olvashassuk és Laura dedikálja. És tök szomorú vagyok, amiért ilyen ramaty állapotban van. Ha másikat vennék, az már nem ugyanaz. Én szeretem ezeket a könyveket, sokszor még babusgatom is. ha kölcsönadjuk, vigyázzon már rá!